http://www.katolikusradio.hu/archivum.php?mev=2016&mho=09&mnap=30&mora=06&mperc=48
Jávor Béla: Az utolsó lehelet
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt...”
Nincs
aktuálisabb szeptember 30-án Petőfit idézni és most mégis másról kell
beszélnünk, mert mégis van ennél aktuálisabb is. A népszavazás. Ez az
utolsó jegyzet, amely október másodika előtt elhangzik, s ez nem szólhat
ma másról.
Emlékszem vagy húsz éve Pannonhalmán volt egy Pax
Romana tanulmányi hét s engem is meghívtak előadónak. Talán akkor
mondtam el először, hogy világunk kísértetiesen rímel a Római birodalom
végnapjaira. Globális kereskedelem, a jog uralma, rabszolgák tartják el a
kisebbséget, morális értékvesztés, vallások tucatjai, egyre elismertebb
homoszexualitás, pedofília, destruktív tanok. És akkor még nem
beszéltem a migrációról, amely végül felbomlasztotta és megemésztette a
birodalmat. Marcus Aurelius még itt a Garam partján harcolt a
markomannokkal, az öreg Seuso is elásta kincseit, amikor közeledtek a
barbárok, megerősítették a limes vonalát mindenhol, újabb őrtornyokat és
kerítéseket emeltek, mindhiába. Európát ellepték a barbárok, behatoltak
a birodalom minden részébe, a longobárdok, a vizigótok, a vandálok,
soroljam? Ellepték és megemésztették Rómát, az egész Nyugat-római
birodalmat, majd átvették a római jog szabályait, később ők is
megtanultak szőlőt művelni, utakat építeni. Először romboltak, aztán
megtanulták becsülni amit leromboltak, s megpróbálták balkezesen, de
utánozni a lerombolt kultúrát. Évszázadokba telt, amíg újra eljutottak
az elejére.
Minden ország, minden birodalom, így a másfél évezred
során felépült európai civilizáció is addig áll fenn, amíg értékei
megtartják. Az erkölcs, a vallás, a jog, a kultúra, ezek voltak Európa
értékei is, a zsidó-keresztény erkölcs, a kereszténység, a
természetjogon alapuló római jog és a görög-római kultúra. Mára mind
elveszett. Az Európai Unió megtagadta, hogy alkotmányában bármelyikről
is megemlékezzék, nem kellett neki a saját alapjait biztosító
kereszténység, érthető módon, hiszen mára az Unió nem ismeri el maga
felett a Teremtőt, nincs szüksége Istenre, mert egy az isten a
Fogyasztás.
Az Európai Unió, a nyugati civilizáció el fog
pusztulni. A hidegháború idején azt hittük, hogy az atomcsapásoktól,
pedig dehogy, egyetlen atomrakéta nélkül pusztán lábak által, az által a
millió és millió láb által, amelyek már elindultak a világ minden
tájáról Európa felé. Jönnek, mint másfél ezer éve a gótok, a gepidák, a
hunok, Európa védekezik, de felemésztve saját erejét ellenállása gyöngül
és csak idő kérdése mikor válik a sokat emlegetett Eurábiává.
"Csodálkozol a kokainistán,
[...]
Gondolkozzál az okain is tán..." – írta volt Kosztolányi Dezső.
A
gondolkodást most sem spórolhatjuk meg. Hány évszázada, hogy az európai
ember kiterjesztette hatalmát Afrikára, Amerikára, Közép- és Közel
Keletre? Hány évszázada, hogy gyarmatosítunk, jó marxista terminus
technikus szerint kizsákmányoljuk őket, elvesszük kincseiket. Hány
millióan élnek ma is napi 3 dollárból, vagyis alig ezer forintból.
Hányan élelem és tiszta víz nélkül? Ha belegondolunk, most azt kapjuk,
amit adtunk, de annak is csak csökkentett formáját. Jönnek a barbárok,
özönlenek, erőszakosak, követelődzők, fenyegetőek, nem akarnak
integrálódni, no go negyedeket alkotnak. S ez így lesz ezután.
Mit mondott Kölcsey Ferenc?
"Hajh, de bûneink miatt.
Gyúlt harag kebledben,
´S elsújtád villámidat.
Dörgõ fellegedben..."
S
lőn, de miért csodálkozunk, ha fejünk felett dörög az ég. Egyre
hangosabban. Csak azt kapjuk, amit érdemlünk. Ahogy a régi mondás
mondja: Isten nem bottal ver.
S akkor most mit kezdjünk ezzel a
népszavazással? Megállíthatja egy ország népének szavazata a néptenger
hullámait? S ha eredményes lesz és a NEM-ek győznek, és az Unió vezetése
hamut szór a fejére és hétfőtől nekifog normálisan politizálni, akkor
megáll majd a népvándorlás? Hiszünk abban, hogy pár millió szavazat
megváltoztathatja a történelmet?
És mégis. Ha én, ha mi, ha egy
nemzet, ha egy kontinens nem tesz meg mindent, hogy legalább késleltesse
a megváltoztathatatlant, akkor szégyellje magát. Zrínyi Miklós – bár a
siker legkisebb reménye nélkül, de az utolsó percig harcolt. Mint a
horvát bán kései utódai, mi sem tehetünk másként. Védenünk kell utolsó
leheletünkig azt, ami Európa volt egykor, s ami ma is az, ha már csak a
szívünkben is. Védenünk kell minden eszközzel a keresztény gondolkodást,
a görög-római kultúrát, a tisztességes erkölcsöt, még ha utolsóként is,
még ha majd csak alig millióan leszünk, ha majd alig ezren, vagy alig
tucatnyian. Alkalmas és alkalmatlan eszközzel is. Még népszavazás útján
is, hogy ne mondhassák unokáink – miért nem próbáltatok meg mindent?
Hogy tudják majd, megpróbáltuk.
