Az előző két
évben 140 esetben gyaláztak meg templomokat és számtalan esetben ért keresztény
temetőket vandál támadás Európa-szerte, de rendszeresek a keresztények elleni
muszlim támadások, akár gyilkosságok is és a hatóságok részéről megnyilvánuló,
agresszíven szekularista fellépések is a OIDACEurope 2018-as, európai
keresztényellenességről szóló jelentése szerint.
Ötszáz,
keresztények elleni diszkriminatív esetet sorol fel a bécsi székhelyű
Observatory on Intolerance and Discrimination Against Christians in Europe
(OIDACEurope) 2018-as jelentése. 
Az Európai
Unió Alapjogi Ügynökségének tagjaként is munkálkodó szervezet 2005 óta 2100
olyan esetet regisztált kontinensszerte, amelyek a keresztények elleni
diszkrimináció esetei. A központ 2010 óta ad ki jelentéseket, az első a
2005-2010 közti időszakot vizsgálta, azóta a jelentések éves ciklusokat
vizsgálnak, kivéve az ideit, ami két évre visszamenőleg, 2016-2017-ből gyűjti
össze az eseteket és fogalmaz meg ezzel kapcsolatban ajánlásokat. Ugyanakkor,
mint írják, listájuk nem teljes, mivel nem biztos, hogy minden eset híre eljut
a központhoz.
Mint írják:
az előző két évben a világ ötven országában húszmillió keresztény volt kitéve
üldözésnek, és háromezret gyilkoltak meg. Európában ugyanakkor a Ferenc pápa
által „udvarias üldözésnek” nevezett jelenség az uralkodó, amikor a
keresztényellenesség a modernitás, a progresszió vagy a kultúra álarcában
jelenik meg.
Ugyanakkor
az előző két évben a szofisztikált formákon túl gyakoriak voltak a keresztényellenesség
erőszakos formái is: a jelentésben számos esetben olvashatunk papok
megtámadásáról, sőt meggyilkolásáról is, elsősorban muszlimok által.
Összesen
száznegyven templomgyalázás szerepel a dokumentumban, ebből hetven
Franciaországban, és 26 Spanyolországban. Ezek elkövetői többnyire vagy
muszlimok vagy radikális, egyházellenes szekularisták és anarchisták.
Ugyanilyen gyakoriak a temetőgyalázások, az út menti és köztéri keresztek,
szentszobrok megrongálása is. A jelentésben talán a leggyakrabban szereplő
esettípusok a templom- és temetőgyalázások.
Németországban
ugyanakkor nem a templomgyalázás a keresztényellenesség vezető megnyilvánulási
formája, hanem a keresztények inzultálása muszlimok által. Erre többnyire
menekülttáborokban kerül sor, ahol a menekültek muszlim többség zaklatja,
zavarja hite gyakorlásában a menekült keresztényeket. Olyan is előfordult, hogy
a muszlimok megpróbálták a keresztényekre kényszeríteni saját vallási
előírásaikat, a reggeli imát, a ramadáni böjtöt, és inzultálták a Bibliát
nyilvánosan olvasó társaikat. Az Acton on behalf of Persecuted Christians nevű
szervezet a saját jelentésében egyenesen 743 olyan esetről tud, amikor
menekülttáborokban muszlimok zaklattak, támadtak meg keresztényeket. Olyan is
előfordult, hogy a keresztényeket végül teljesen el kellett szeparálni a
muszlimoktól a védelmük érdekében. Egész Európában veszélyeztetve vannak azok a
többnyire bevándorló származású keresztények, akik muszlimból tértek át, őket
zaklatják, kivégzéssel fenyegetik a muszlimok.
Ugyancsak
gyakori a menekülttáborokon kívül, hogy a muszlimok körmeneteket zavarnak meg,
miséről távozó hívekbe kötnek bele. Spanyolországban egy nővért egyszerűen
azért ütöttek meg, mert apáca.
A keresztény
épületek, szimbólumok elleni támadások és a keresztény hívek elleni támadások
mellett szerepelnek a hatóságok keresztényellenes megnyilvánulásai.
Franciaországban rendszeres a laikus állam nevében való fellépés, aminek
következtében veszélyben vannak a köztéri betlehemek. Brunsvily-ben a hatóságok
megtiltották, hogy felállítsák a templom előtt a Szűzanya szobrát, mondván, az
„túl vallásos”.
Európa-szerte
gyakoriak, de a legyakoribbak talán az Egyesült Királyságban a lelkiismereti
szabadság elleni fellépések. Még mindig előfordul, hogy a cukrászdák bíróság
előtt találják magukat, ha nem hajlandóak azonos nemű párok esküvőjére tortát
sütni.
2016
februárjában azért rúgták ki a Sheffieldi Egyetem szociális munkás szakáról
Felix Ngolét, mert egy Facebookon folyó, a melegházasságról szóló vitában a
személyes Facebook-oldalán egy bibliai idézetet tett közzé a hagyományos
felfogást alátámasztandó. Az indoklás szerint azért rúgták ki, mert ezzel
megsérthetett másokat és átlépte a megfelelő határokat.
Nyugat-Európa
szerte gyakori, hogy kirúgnak olyan orvosokat, nővéreket, akik nem hajlandóak
elvégezni abortuszt vagy eutanáziát. Egy belgiumi, szerzetesek által
fenntartott öregotthont pedig hatalmas pénzbírságra büntettek, amiért nem volt
hajlandó engedélyezni az eutanáziát.
Több
egyetemen előfordult, hogy nem engedélyezték abortuszellenes, életpárti
diákcsoportok létrejöttét.
Magyarországgal
kapcsolatban csak egy esetet listáz a jelentés: a Patriarchátust Ellenzők
Társaságának (PATENT Egyesület) 2016 áprilisi performanszát a budapesti lengyel
nagykövetség előtt, amikor a szélsőségesen feminista és doktríner módon
abortuszpárti szervezet egyik tagja a lengyel abortuszszabályozás elleni
tiltakozásul püspöknek öltözve az abortuszellenes tablettát mutatta fel
oltáriszentségként.
A jelentés
megemlíti az EU-t is, majd a végén előkerül a Facebook, ami 2017 július 17-ről
18-ra virradó éjszaka 25 angol, spanyol és portugál nyelvű katolikus oldalt
blokkolt minden előjelzés és magyarázat nélkül, majd később visszaállították
őket.
Mint a
jelentés írja: többféle keresztényellenes megnyilvánulás létezik, a két
legjellemzőbb a szekuláris intolerancia és az iszlamista elnyomás. Emellett
érik támadásokat a keresztényeket társadalmi szinten, jogi szinten és politikai
szinten. Előfordul nyomásgyakorlás (squeeze) és durva fizikai erőszak (smash)
is.
Nem csak a
84 éves Jacques Hamel atyát gyilkolták meg templomában muszlimok, hanem a
németországi Bad Friedrichshallban egy 27 éves muszlim meggyilkolt egy
keresztény, hetven éves nőt, s a motávációi közt volt az is, hogy megöljön egy
„nem hívőt”. A muszlim gyilkosok mellett a szélsőséges ateisták is
képviseltetik magukat a gyilkosságot elkövetők közt, Daniel E. például –
ugyancsak Németországban – keresztény szobatársát gyilkolta meg, aki számára a
keresztény híveket testesítette meg, indoklása szerint pedig megyilkolta a
szobatársát, „ha már minden hívőt nem tudott”.
